"Gátmetszés pro és kontra
Az elmúlt időszakban eléggé a figyelem fókuszába került a gátmetszés témaköre. Gyakran hallani várandós asszonyoktól olyan kijelentéseket, hogy ők nem akarnak gátmetszést, mely kijelentések sok mindenre vezethetők vissza. Alapfélelmek minden orvosi beavatkozástól, hallott történetek, melyek szülés utáni gátfájdalomtól szólnak. Rendületlen hit abban, hogy minden technokrácia nélkül képes gyermeket szülni és csak erőszaktevés lenne rajta egy ilyen beavatkozás. Hozzászoktunk életünk irányításához és azt képzeljük, hogy a szülés körüli dolgokat is előre meg tudjuk határozni: előző rossz tapasztalatok stb.
Azért ius érzékeny ez a témakör, mert úgy érzem, itt csúcsosodik ki a részben szolgáltatássá tett szülészet és a szakmai szempontok mégis csak az irányadóak közti konfliktus.
Részben szolgáltatás s szülészet, hisz választhatunk kórházat, szülészorvost, bábát. És igyekszünk is az igényeinknek, elképzeléseinknek megfelelő helyet megtalálni. De sosem szabad elfelejteni, hogy ez egy tudomány, sokat tanult és tapasztalt segítőkkel, akiknek ezzel a szakmaiságát is megkérdőjelezzük.
Mit is jelent pontosan a gátmetszés és miért csináljuk?
Gáton - szűken vett értelmezés szerint - a medencealap azon részét értjük, mely a hüvelybemenet és a végbélnyílás között helyezkedik el. Megtapintva ezen részünket azt hihetnénk, hogy ez egy kicsi terület, de sok izom alkotja, és összetett funkciót lát el. Tágabb értelemben gát alatt az egész medencealapot értjük. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy többrétegű izomlapot, melyen megtámaszkodnak a kismedence szervei, melyhez ki van pányvázva a méh, melynek izmos nyílásai teszik nyithatóvá és zárhatóvá a húgycsövet a végbelet és ölelik körül a hüvelybemenetet, támasztják a hüvelyfalat. Ezen felsorolásból sejthető, hogy milyen sokrétű feladatot lát el ez az izomcsoport. Milyenségét tekintve ezek a rostok harántcsíkolt izomszövetből állnak, ami azt jelenti, hogy akaratlagos működtetésükre is részben képesek vagyunk. Mindenkinek megy, hogy el tudja indítani a pisilést, ill. megállítsa, de az már nehezebb feladat, hogy pl. a hüvely körüli izmokra hatással legyünk.
Hogy kerül mindez a szüléshez? A szülés kitolási fázisában a gyermek feje miután áthaladt a csontos medencebemeneten, mely a legszűkösebb pont, centiméterről centiméterre halad át a hüvelyen. Majd a fejtető megjelenik a szemérem nyílásban. Ahogy a gyermek tarkója megtámaszkodik a szeméremcsonton, egyre jobban domborodik a gát - a hüvely és a végbélnyílás közti terület. Ez az a pont, ahol az episiotomia, magyarul gátmetszés meg szokott történni. Méghozzá a következők miatt. A jó időben végzett, megfelelő méretű, helyi érzéstelenítésben, fájás alatt végzett vágás megelőzi a szövetek túlfeszülését, masszív sérülések kialakulását, megrövidíti a fej kigördülésének idejét. Jól ellátható, jól gyógyuló seb keletkezik éles vágással.
Régebben bevett, rutin gyakorlat volt először, de még másodszor szülők esetében is a korai, kiadós episiotomia végzése a "szülés megkönnyítésére". Ma egyre inkább teret hódít a "gátvédelem"gyakorlata. De hol az igazság? Valójában mi is a jó, a helyes irány? NE várják, hogy erre egyértelmű választ lehet adni. A világ nem fekete-fehér. Nem is kívánom letenni a voksot egyik oldalra sem. Inkább nézzük meg min múlik, hogy mi történik és melyek azok a pontok ahol befolyással tudunk lenni esetleg az eseményekre.
Induljunk ki két szélsőséges példából az egyszerűbb érthetőség kedvéért, hogy a fő pontokra rá tudjak világítani. Az első példa asszonya első gyermekét várja. Rendszeresen végez intimtornát, jól tudja kontrollálni gátizmai működését. Jó rugalmas szövetei vannak, beleértve a hüvely és a gát szövetét is, hogy még inkább felkészítse ezen területet a szülésre asz utolsó időszakban még illóolajos gátmasszázst is végez. Az ő méreteihez illő súlyú gyermek várható. A szülés jól halad. A szülést kísérő bába jól képzett. A szülés segítéséhez nincs szükség gyógyszerekre, a gyermek szívhangjait ellenőrizve, azok mindig kifogástalanok. Az idősebb orvos még alig domborodó gátnál, kiadós méretű vágást ejt. A szülés után a gátseb jól gyógyul, de erősen megnehezíti az első hét napjait és még fél évig kissé érzékeny marad a terület. Talán ilyen és ehhez hasonló történetek miatt van az, hogy félelmetesnek, néha fölöslegesnek, akár az asszonyokon elkövetett egyfajta erőszaknak tűnhet bizonyos megvilágításban a beavatkozás. Bár a doktor ezen esetben is a klasszikus szakma szabályai szerint járt el. De ezen esetben valóban felmerül, hogy valóban szükség volt-e a beavatkozásra.
De nézzük a másik példát is. Túlsúlyos asszony, szakadékony, könnyen sérülő szövetekkel. Nagy gyerek várható. A szülés haladásának segítésére oxytocinos infúziót kap. A kitolási szakaszban az asszony fáradt, rosszul kooperál. A nagy méretű fej kigördülése hirtelen történik meg, mivel az asszony nem hallgat a szülésznő szavaira. Gátmetszés nem történt. A nem túl jó konzisztenciájú szöveteken hatalmas sérülés keletkezett, a repedés a végbél záróizmait is eléri. Nehezen ellátható, rosszabbul gyógyuló seb lett. Fél év múlva kemény széklet ürítésekor még mindig érzékeny a terület. 10 év múlva pedig a hüvelyfal gyengeségéből kifolyólag sérv alakul ki, ún. rectocele. Itt egy korábbi, kiadósabb vágás nagy valószínűséggel kivédte volna ezt a nagy sérülést. Ezen példákkal csak érzékeltetni szerettem volna, hogy mennyire nem egyszerű ez a kérdés. És valóban felkészült, tudáson és szakmai tapasztalatokon alapuló döntést igényel, hogy kell-e vágni, hova és mekkorát, ill. mérlegelni, hogy mikor hagyható el a beavatkozás. Azt fontos megérteni és elfogadni, hogy ez nagyrészt csak az adott pillanatban eldönthető kérdés és nem kívánság műsor. A várandósság, a szülés egy nagy tanítás, beavatás a nőknek arról, hogy az események nem mindig kiszámíthatóak, előre meghatározhatóak. Egyfelől fontosnak tartom, hogy készüljenek a szülésre, beleértve akár a gáttal való foglalkozást is, másfelől ugyanolyan fontosnak tartom, hogy beleérezzenek és elfogadják azt, hogy a szülés akárhányadik is, valahol kiszámíthatatlan események sora, amiben az állandósság maga az asszony és a szülés folyamata. De a mikéntek és a hogyanok nem meghatározhatóak előre.

Normál szülés esetében a gátmetszés mellett szól:

• megrövidíti a hüvely és a gát túlnyúlásának idejét, ezzel javítja a jól funkcionáló élettartamot,
• megrövidíti a fej kigördülésének idejét, ami néha a baba szempontjából is fontos lehet, megelőzhetők a súlyos sérülések, amelyek néha maradandó károsodásokat is okozhatnak,
• éles sebszélek keletkeznek, amelyek jól összeilleszthetők, jól rekonstruálható az anatómia
• a vágott szélű sebek jól gyógyulnak.

Miután szinte rutin beavatkozássá vált a gátmetszés végzése szülés során, radikálisan csökkent a későbbi hüvelyfal előboltosulásos elváltozások mennyisége.
Bár a vágott seb mérete néha nagynak tűnhet, a felhasznált varróanyag szövetbarát és ma már un. felszívódó fonalakat használunk, okozhat irritációt. A vágás nem kíméli az ereket és az idegeket, nagy ritkán bizonytalan érzékenységet hagyva.
A szüléskor lehet olyan szituáció, amikor nem megfontolás tárgy a gátmetszés végzése, hanem szinte kötelező - pl. vákuumos segítség használatakor, koraszülés esetén stb.
Gátvédelem
(Itt jegyezném meg, hogy gátmetszéskor is történik gátvédelem, az egyéb sérülések megakadályozása végett, így nem teljesen helyén való ez a fajta különbségtétel, de ez terjedt el a köztudatban.)
Van esély arra jó szövetek, jó felkészülés, jól konfigurálódott fej, megfelelő kooperáció és a bába szakmai felkészültsége esetén, ill. ha semmi sürgető nincs, hogy a gát sérülése nélkül történjen meg a szülés.
Ha keletkeznek kisebb horzsolások, repedések, azok jól gyógyulnak, jobban megkíméli az ereket és az idegeket. Emiatt általában kisebb a sérülésből adódó vérveszteség és talán kevésbé fájdalmasak.
De ha nagy sérülések keletkeznek - akár az el nem végzett vágás miatt - azok nehezebben kontrollálhatóak, többirányúak, anatonómiailag nehezebben rekonstruálhatóak, maradandó funkciócsökkenést okozhatnak. A hosszabb szövetfeszülési idő miatt a későbbiekben gyakrabban alakulhat ki hüvelyfali gyengeség, különböző korképek és panaszok formájában.
Összességében, ha valaki nem rutinszerűen végzi ezt a beavatkozást, sok mindent összevetve születik meg a döntés a gátmetszés szükségességéről és milyenségéről. Remélem sikerült rávilágítanom, hogy ez mennyire nem egyszerű kérdés.
Amit mégis tehetünk. Tájékozódjunk a gondozó orvosunk szemléletéről a gátmetszést illetően. A jó kommunikáció itt is nagyon fontos. A jövőre nézve is jót teszünk magunkkal, ha elsajátítjuk az intim tornát és gyakoroljuk. Függetlenül attól, hogy szükségessé válik-e a gátmetszés vagy sem. Hisz a gát mindenféle értelemben vett regenerálódását segíthetjük a végzésével, ill. szüléskor is jó hasznát vesszük, mivel megtanultuk a figyelmünket fókuszálni az adott területre is. Konzultáljunk bábával, lát-e lehetőséget a gátvédelemre ill. milyen jó tanácsokat tud adni a felkészüléshez. De ne felejtsük el - optimális esetben is csak az adott pillanatban dönthető el, hogy valóban elhagyható-e a gátmetszés.
(forrás: BABAINFO, Dr Gutmann Orsolya, szülész-nőgyógyász)